|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tamás Huba 2005. július 3.Gyulafehérváron június 19–én Jakubinyi György érsek öt diakónust – a ditrói András Istvánt, a székelyudvarhelyi Apostolache Adriant, a gelencei Göthér Gergelyt, a székelyudvarhelyi Tamás Hubát és a maroshévízi Táncos Levente–Györgyöt pappá szentelt. Jakubinyi György érsek szentbeszédében kiemelte: „Nem elég egyszer odaállni lelkesen és vállalni az egyházi rend szentségét, minden nap elölről kell kezdeni kereszténységünket, papságunkat.” /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./2014. november 5.Megújult az oklándi kápolna„Az embereket nem a pénz, a rang, a születés avatja előkelővé, hanem a jellem és az értelem” – hallottuk kedden délután, az oklándi római katolikus kápolna Borromeo Szent Károly ünnepén tartott búcsúján. Homoródkarácsonyfalva leányegyházközségének ünnepén láthattuk azt is, milyen sokat dolgoztak a szent hajlékon és környezetén. A misekezdést jelző harangszóra egybegyűltek a helyi és az almási, karácsonyfalvi egyházközségek zarándokai. A testvérfelekezetek tagjai is kedvelik ezt a meghitt hangulatú ünnepet. Bálint Emil balánbányai plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudós védőszent nem tudása révén vált naggyá: akkor segített az embereknek, amikor szükségük volt rá. Szent Károly életpéldája nyomán a védelmébe ajánlott filia ünnepén a Krisztus-követést és a cselekvő szeretet gyakorlását emelte ki a szónok, illetve hogy miként tegyük jelenvalóvá a keresztény értékeket azoknak az eszközöknek a segítségével, amelyek rendelkezésünkre állnak: a családban, abban a közösségben, amelyhez tartozunk, és a társadalomban. A családias liturgia végén Tamás Huba, az anyaegyházközség plébánosa köszönetet mondott a szolgálatvégzőknek. Hálával említette a megvalósulásokat: a belső meszelést, a takarítást, a megújult kerítést, az elegyengetett udvart, a megyei önkormányzat segítségével részben megerősített kőkerítést, az almásiak ajándékát, a kandallót. Végül az udvaron szeretetvendégségre hívták a zarándokokat a helybéliek. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2015. szeptember 21.Népviseletbe öltözött a Homoród menteAz oklándi egyházközség adott otthont az elmúlt hétvégén immár második alkalommal megrendezett Homoród menti népviseleti találkozónak. Az érkezőket a falu tájházának udvarán a helybéli asszonyok által készített hagyományos, kemencében sült kiflivel és vackorpálinkával fogadták a szervezők, akik a bejelentkezés után örömmel vették tudomásul, hogy tizenhét településről – Kápolnásfaluból, Szentegyházáról, Lövétéről, Almásról, Oklándról, Újfaluból, Székelyzsomborról, Darócról, Jánosfalváról, Városfalváról, Szentpálról, Recsenyédről, Bágyból, Szentmártonból, Abásfalváról, Homoródkeményfalváról és Petekről – több mint kétszáz vendég érkezett. Az ünnepély ökumenikus istentisztelettel kezdődött: Kelemen Levente helyi lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, az istentiszteleti szolgálatot pedig Simó Sándor unitárius esperes, Fülöp Szabolcs református lelkész, Tamás Huba római katolikus plébános és Kúnos Lajos evangélikus lelkész végezték, mindannyian kiemelve hagyományos értékeink megtartásának fontosságát. A vallásórás gyerekek az ároni áldást énekelték el, majd Cseke Miklós polgármester köszöntője után Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a rendezvény fővédnöke a népviseletek megőrzésének fontosságát hangsúlyozta – számolt be lapunknak Kelemen Éva helyi szervező. Az ünnepi istentisztelet után a népes tömeg a falu központján vonult végig – két hagyományőrző lovas és az abásfalvi népi zenekar vezetésével érkeztek meg a művelődési házba. A folytatásban Szarka Gábor konzul köszöntötte a részvevőket, majd Salló Szilárd, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa tartott előadást a Homoród menti népviseletekről. A színpadon elhelyezett Kárpát-medencei népviseleteket a Jászberényből érkezett vendégek, Papp Imre és Péterbencze Anikó mutatták be, mezőségi tánccal színesítve előadásukat. A különböző falvak képviselői is bemutatták jellegzetes viseleteiket, beszélve arról is, hogy manapság milyen gyakran, illetve milyen alkalmakból öltik magukra ezeket. A találkozó a művelődési ház udvarán, közös ebéddel zárult. Székelyhon.ro 2015. október 16.Böjte Csaba árvái a Nyirő-lakban – Kettős házavatás SzékelyzsomboronKilencvenkét éve lakatlan épületben, Nyirő József író egykori családi házában nyíltak meg az ajtók: ahol régen gyermekek tanultak, újra élettel telik meg. Hármas ünnepséget tartottak október 15-én, csütörtökön, Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén a Brassó megyei Székelyzsomboron: az egyházközség búcsúján Jakubinyi György érsek kért áldást a felújított régi plébánia, illetve egykori iskola épületére, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány legújabb gyermekvédelmi központjára. Csaba testvér az egyház egyik legnagyobb szentjének és a gyulafehérvári főegyházmegye egyetlen, Avilai Nagy Szent Teréz védelmébe ajánlott templomának, a zsomborinak az ünnepén kiemelte: az ötszáz éve született misztikus jubileumi évében a karmelita rend megújítójának nevét viseli a most induló gyermekvédelmi központ. Jelenleg Patakfalvi-Nagy József és felesége, Emese Tünde két saját és négy rájuk bízott gyermekkel népesíti be. Az egyháztanító példája utat mutat – mondta Jakubinyi érsek, felajánlva a szentmisét a gyermekvédelmi központért és az egyházközségért. A szárnyakat bontó helyi intézmény munkájához a védőszent gondolatát kínálta útravalóul: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!" Azért, hogy Homoródkarácsonyfalva leányegyházközségében két, példaértékűen felújított egyházi épület megtelik gyermekkacagással, az érsek köszönetet mondott Csaba testvérnek és Tamás Huba plébánosnak, akik külföldi és belföldi segítséggel, összefogva vitelezték ki azt, bízva, hogy folytatódik a templom renoválása is. Tamás Huba plébános kiemelte a falu lakóinak vendégszeretetét, azt a példaértékű módot, ahogyan négy nemzet hat felekezete együtt él. Az ünnepségen is részt vettek a helybéli evangélikus, unitárius hívek és lelkészeik. Hasonlóképpen a karácsonyfalvi egyházközséghez tartozó filiák is keresztaljával érkeztek számos településről. A zsomboriak szellemi és lelki életének művelői voltak a kántorok, iskolaigazgatók, köztük Nyirő Mihály, Nyirő József édesapja is. A család képviseletében az író unokája, Balázsfi Csaba és felesége vett részt az ünnepségen. Elhangzott, Nyirő Mihály idejében a szentmise helyszíne osztályteremként működött, harminc diák tanult ott, köztük fia, József is. Az 1892-ben épült és a közelmúltban Bogos Ernő tervei alapján Bálint Antal és csapata által felújított épület visszanyerte patináját, az ajtókon a régi zárak is működnek. A helyiségekben könyvtár-vendégszobát is berendeznek. Utóbbi bútorzatát Haáz Rezső festette. Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese kifejtette: a két épület megőrzése a gyermekeken keresztül – az épített örökségen túl – a magyar jövőt szolgálja. Ezért álltak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a plébánia tervei mellé, ugyanis minden erőfeszítés a gyermekek felé irányul, hogy élettel töltsék meg a falakat. Krónika (Kolozsvár) 2015. október 26.Másfél évtizede alakult meg az Oklándi ElhelyezőközpontKétnapos rendezvénysorozattal, főzőversennyel, szüreti bállal ünnepeltek az Oklándi Elhelyezőközpont lakói, egri, hollandiai és környékbeli vendégeik, valamint mindazok a felnőttek, akik az elmúlt másfél évtizedben az intézménynél dolgoztak. A szekeres behívóra székely ruhába öltözött legkisebbek és nevelőik, a korábbi alkalmazottak, akiket az évfordulós ünnepre visszahívtak a nyugdíjas hétköznapokból. Többek szemében könny csillant a találkozáskor. Meghatódva mondtak köszönetet a meghívásért, emléklapért. „Olyan jó érzés, hogy az egészen együtt vagyunk!” – súgta oda egy távolabbról érkező volt munkatárs. 2000. szeptember 1-jén jött létre az elhelyezőközpont, de addig is működött a kisiskolások oklándi gyermekotthonaként – emlékezett vissza Cseke Rozália intézményvezető. Attól a dátumtól külön intézmény a Speciális iskola is. Indulásukkor 209 gyermek lakott ott. A létszám csökkenéséhez hozzájárult a Lia–Wolter Alapítvánnyal, támogatók segítségével létrehozott hét családi ház, és külön intézménnyé vált a felsőboldogfalvi autistaközpont is. Jelenleg 71 állami gondozott gyermek lakik az elhelyezőközpontban, közülük öten a helyi Kelemen Imre Általános Iskolában, a többiek a Speciális Iskolában tanulnak. Az alkalomra összeállított műsorral lépett színpadra a márciusban alakult citeraegyüttes György Ferenc irányításával, a furulya- és énekcsoport Cseke Piroska vezényletével, illetve a tánccsoport, melyet Birtalan Edit irányít. A köszöntés után tizenöt székely ruhás gyermek kezében lobbantak fel az évfordulót jelző gyertyalángok. Egyperces csenddel és a kegyelet rózsáival emlékeztek azokra a nevelőkre, akik már nincsenek közöttük. Ilkei Árpád homoródújfalvi unitárius lelkész, a Speciális Iskola tanára hálaadásában kifejtette: intézményeik evangéliumi módon hordozzák egymás terheit. Könnyebb, jobb és Istennek tetsző együtt munkálkodniuk, hogy betölthessék küldetésüket. Tamás Huba, a karácsonyfalvi egyházközség plébánosa történetet mesélt: egy, az udvarban játszó kisgyermek nem érezte nehéznek a hátára kapaszkodó nagyobbat, hiszen amaz a testvére. Az életben a legnagyobb cselekedet, ha a testvéri, kezet nyújtó szeretetet ajándékként éljük meg. Mag István, a Speciális Iskola igazgatója azt kívánta: a jó együttműködés maradjon meg intézményeik között. Még a torták megszelése előtt állt a bál: egészében a gyermekeké volt a színpad. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2016. május 16.Zarándoklatzáró hálaadást tartottak UdvarhelyenA megtett út megpróbáltatásait elfedték a csíksomlyói pünkösdi búcsún megélt örömek. A közel négyszázfős, az oda-vissza utat gyalogszerrel megtevő keresztalját két és félezren várták a székelyudvarhelyi Rákóczi Sportcentrumnál. Nyárias melegben szólt vasárnap Székelyudvarhelyen a zarándokének. A visszatérő udvarhelyi gyalogosok egy főhajtásnyi imára megálltak az úti kereszteknél és az indító mise helyszíne, a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt. Pénteken félezren indultak gyalog Székelyudvarhelyről, szombat hajnalban hatszázharmincan folytatták a hargitai Hármaskereszttől az utat. Lélek-hívó dallamokkal és a Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűzmária című egyházi énekkel háromszáznyolcvanan érkeztek a Rákóczi Sportcentrum elé, ahol a 2016-os gyalogos zarándoklat lelki vezetői: László Attila, Tamás Barna plébánosok, Balla Imre segédlelkész és Tamás Huba, homoródkarácsonyfalvi plébános, a szentmise szónoka fogadta őket. „Az egy úton járókat” a családtagok imája, a közösségek együttérzése kísérte. És amint Tamás Barna plébános, a zarándoklatot szervező Kis Szent Teréz-plébánia kormányzója indító és fogadó gondolataiban egyaránt kifejezte: velük járt az irgalmas Isten és az égi Szűzanya. A főcelebráns kiemelte: a hitéletnek az egyházi év folyamán három ünnephegycsúcsa van. A karácsony a családé, a húsvét a közösségé. A pünkösd az az alkalom, amikor átlépve a templom küszöbét, mint a test erei, úgy találkozunk véreinkkel a csíksomlyói Nyeregben. Székelyek, magyarok átható módon együtt vagyunk sorstársainkkal, kifejezve: lehet ránk számítani! A zarándoklat lelki ajándékaiért szóló hálaadáson felcsendültek a Hálleluja ének-zenecsoport legszebb dallamai. Tamás Huba homíliáját a földi zarándoklét hátizsákjának példájával indította. „Amit cipelünk, az az életünk… Mi van a hátizsákodban, élet-tarisznyádban? Van, akinek ez a pár nap elröppent, fütyörészve végig járta; van, akinek az örökkévalóság volt, sok lemondással, szenvedéssel. Mosoly a könnyben, könny a mosolyban. A sportcentrumot zsúfolásig megtöltő imádkozók a vasárnapi együttléten meglepetésként láthatták a Székelyföldi Legendárium animációs sorozatának pünkösdi epizódját. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2016. július 31.Megáldották a felújított templomotÜnnepi szentmise keretében áldották meg a felújított, átépített homoródszentpáli templomot, s egyben a templom búcsúünnepét is ünnepelték. A búcsú napján, múlt hónapban még folytak a felújítási munkálatok, így elhalasztották, és július 23-án kettős ünnepet ültek. Tamás Huba plébános röviden beszélt a felújított templom történetéről: „Homoródszentpál Homoródkarácsonyfalvához tartozik, annak leányegyházközsége tizenegy más faluval együtt, hat templomunk van, ez volt az egyik, ami a kommunizmus idejében épült. A telket a kicsi, székely családi házzal 1977-ben adományozta a Farkas család az egyháznak. Ennek a háznak a helyére szerettek volna 1978-tól kezdődően egy szép templomocskát építeni, de a kommunista hatalom nem engedte, csak egy emeletes családi házra adtak engedélyt.” „Elkezdték építeni, kicsit eltértek a tervtől, szerették volna, hogy legalább tornya legyen. Rögtön felfigyeltek rá a hatóságok, és 1978 augusztusában a helyi tanács bizottsága úgy döntött, büntetésből le kell bontani. Mivel ezt nem tették meg, a hatóságok gépekkel akarták lebontani, de a hívek nem engedték. A huzavona eredménye az lett, hogy hagyták az emeletet, és torony helyett egy félemeletet építettek, ami nem volt esztétikus. Belülről nagyon szép és családias volt, ebben miséztek mostanáig. A szentmise bevezetőjében is mondtam: arra ítélték, hogy ne templom legyen, hanem családi ház, ez volt a Kis-Homoród menti öt falu katolikus közösségének igazi otthona. Most az ő kezdeményezésükre válhatott a kezdeti álom valósággá, hogy Homoród mentének igazi gyöngyszeme lett belőle.” A hívek nagy vágya volt, hogy végre templomuk legyen. A közösség nem nőtte ki ugyan a templomot, egykor hat falunak volt a temploma, most négy falu közössége tartozik hozzá. Az akkori lehetőségek nagyon szegényesek voltak, mindenképpen rászorult a feljavításra, s arra gondoltunk, legyen tényleg szép ez a templom – mondta Tamás Huba. Elsősorban a hívek szerették volna a felújítást, lehetőségeikhez mérten támogatták, de szükség volt külső forrásokra is. A híveken kívül a Megyei Tanács hozzájárult a munkálatokhoz, amelyek során átépítették a templomot és a tetőszerkezetet, az alapjait is megerősítették, 40 százalék mAradt a régi, a többi új. A hívek is többször besegítettek közmunkával, az elején a bontásnál, illetve a végén a tereprendezésben. A rehabilitációs tervet Bogos Ernő építész, Makovecz Imre tanítványa készítette. Mivel leányegyházközség, minden filiából jöttek ünnepelni a hívek és mindazok, akik támogatták, például Lövéte közbirtokossága – fontosnak látták a szórványban élő katolikusokat felpártolni, és ők állták a tetőzet faanyagát. A szertartást Tamás József püspök végezte a közösség előző plébánosainak jelenlétében. A püspök a kápolna jelentőségéről beszélt, ami Isten és ember találkozási helye. Kiemelte: ez a templom Homoródszentpálnak a találkozási helye a jó Istennel, és végre méltó helye lett ennek a találkozásnak. Utána Szent Pálról, az egyházközség védőszentjéről beszélt. A kérdésre, hogyan hatott a templom újjáépítése a közösségre, Tamás Huba a következőket válaszolta: „Csodaként éltük meg azt, ahogyan összefogtak és ahogy örültek, akár a kisgyerek karácsonykor.” Majd elmondta azt is, hogyan élte meg mindezt plébánosként: „Isten dicsőségére tevékenykedünk, sok falu tartozik hozzánk, de örülök annak, hogy tudtam rá figyelni. Örülök, hogy ezzel a munkával a jó Istennek dicsőséget szerezhettünk. Benne volt az én részem is, de Isten áldásával. Úgy élem meg, mint egy szülő, aki látja, hogy a gyerekei boldogok.” A szertartást követően a hívek javaslatára minden jelenlévőt meghívtak közös étkezésre. Jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki Tusványosról érkezett. A közösséget megerősítette a közös tervezés, az erre való odafigyelés, az imádság (volt, aki anyagilag nem tudott segíteni, de imádkozott érte). Gál Katalin Vasárnap (Kolozsvár) 2016. augusztus 8.Falutalálkozóra gyűltek össze a homoródkarácsonyfalviakAki csak tízévente, a falutalálkozóra érkezett szülőfalujába, alaposan rácsodálkozhatott szombaton Karácsonyfalvára. Értékes a külcsín, jövőbe mutató a belbecs. A helytörténetet a fotókiállítások, a történelmi múltat a ’48-asok új emlékműve idézi fel, a falufüzetek 3. kötetéből a hagyományos népi orvoslás helyi ismeretei köszönnek vissza. Homoródkarácsonyfalva restaurált unitárius templomának környékén már az ökumenikus istentisztelet előtt szívmelengető találkozások hangoltak az ünnepre. A helybéli, Magyarzsákodon szolgáló Balázs Sándor unitárius lelkész közös örömeikről beszélt. Csiby László római katolikus lelkész, aki papi életének majd’ két évtizedét töltötte a helyi közösségben, Csíkszentdomokosról érkezve szólt a gyülekezethez. A templom kerítőfalán kívül több százan állták körül a Béla Albert által faragott kopjás emlékjelet. A harmadik falutalálkozón egy perc csenddel adóztak azoknak, akik már nem lehetnek jelen a fenyves és szelídgesztenyés alján fekvő szülőhelyen. Ahol kézzelfogható a jövő – világlott ki Cseke Miklós polgármester beszédéből. Ahol kitapintható a múlt megbecsülése – érezhettük meg a Homoród menti Hannover huszárok nevében Béla Albert rímeiből. Azok a gyermekek, akik tíz éve mezei táborba jártak, most otthon élő fiatal felnőttekként becsülik meg a falubeli létet, és az egyetemistákkal énekelnek-táncolnak. Édesapja által az olasz frontról hozott verset tolmácsolt Barabás Józsi bácsi. Kelemen Delinke és Benedek Ágnes a szülőhelyszeretetről szavalt. A közbirtokosság régóta tervezte az emlékműállítást – mondta el Orbán Csaba mérnök. Arról pedig, hogy a két Homoród mentén milyen események zajlottak 1848–49-ben, Mihály János, az NSKI kutatási referense beszélt. Benedek Mihály unitárius lelkész és Tamás Huba plébános kért áldást az emlékműre, és imádkoztak, hogy az ősök jósága, hűsége, bátorsága lehessen a mindenkoriak értéke. A himnuszt és a koszorúzást kísérő katonadalokat a rezesbanda fújta. A Dungó Kulturális Egyesület (DKE), a közbirtokosság és a két egyházközség szervezte falutalálkozó másik csúcspontja a tárlatokon volt: Barabás Géza Elődeinktől örökölt című, házakat, embereket bemutató fotókiállításán ki-ki saját emlékeit osztotta meg, hasonlóképpen a Múltidéző régi fotográfiák láttán is. Aki pedig fellapozza dr. Pap Nóra, a Pécsi Tudományegyetem munkatársának Ezt nagyon tartották édesanyámék, nagyanyámék című könyvét, betekinthet a népi orvoslás tárházába. A bált a helyi fiatalok műsora nyitotta meg, és vasárnap mindkét templomban énekelt a DKE kórusa. Molnár Melinda Székelyhon.ro 2017. április 30.Dalos seregszemle UdvarhelyenÉnekelt imádság hangjai töltötték meg szombaton az udvarhelyi Rákóczi Sportcentrumot: a Székelyudvarhelyi Főesperesi Kerület tizenkilencedik egyházzenei kórustalálkozóján tizennyolc kórus mutatott be két-két, az alkalomra választott művet. A kántorok és karvezetők szakmai tanácskozással zárták a nagytalálkozót. A rendszeres kóruspróbákra és egész évi liturgiai szolgálatukra tesz koronát az évenkénti kórusseregszemle. Aligha van olyan nagy templom a kerületben, ahol elférne a félezer dalos és a szépszámú érdeklődő. Ezért is volt jó helyszínválasztás a szervező székelyudvarhelyi–szombatfalvi Szent György Egyházközség részéről a sportcentrum. A házigazda kórust, a Psallite Vegyeskart nagyon sokan segítették önkéntes munkával: a sütemények elkészítésétől a vendéglátásig. Az egyházi év folyamán inkább halljuk, mint látjuk a templomokban a kórusokat. A főesperesi kerületből néhány énekkarnak megadatik a templomon kívüli fellépés lehetősége, ám sokuk számára a húsvét utáni találkozó az egyetlen, amikor Istennek és egymásnak énekelhetnek – hallhattuk a kórustörténetekben. Így a kerület legnagyobb egyházzenei eseményét saját nagy ünnepként ülik meg. A kórusseregszemle felemelő hangjai már a nyitó szentmise alatt is betöltötték énekelt imádsággal a profán teret. Együtt mutatták be a legszentebb áldozatot a fellépő kórusok lelkipásztorai, és a miseénekeket – a bencés gregorián dalokat – az alkalomra a karvezetőkből és kántorokból alakult szkóla vezette Simó Zsuzsa zenetanár-karnagy irányításával. Hozzájuk csatlakozott a félezer tagból „egyesült” nagykórus. Tamás Huba homoródkarácsonyfalvi plébános, a szentmise főcelebránsa örömének adott hangot, hogy újra együtt lehetnek mindazok, akik hangjukkal, énekükkel dicsérik Istent. Szívükben és lélekkel végzett szolgálatukban harmóniára lel és visszacseng a teremtés öröme. Ajkukon a legszebb énekek fakadnak fel: a szent liturgia dallamai. Homíliájában László Attila, a Szent György Egyházközség plébánosa a találkozó résztvevőit mint együtt lévő „emmauszi tanítványokat” a húsvét üzenetének közös megélésre hívta: „Együtt vagyunk, hogy a feltámadás felett örvendőkkel közösségben legyünk. Ajándék az együttlétünk: annak megtapasztalása, hogy jó – egymást értve, együtt zengve – testvérekként ünnepelni.” Az élet feletti öröm állapotában „jó megtapasztalni itt, hogy Jézus ma is hív”. A liturgiát követően a kórusok két-két művel mutatkoztak be, majd átvették az emléklapot és a virágajándékot. Zárásképpen együtt énekelték el az ősi Mária-himnuszt, a Regina Coelit, majd a magyar himnusz. A dalos székely asztali áldás után a kórustagokat ebédre hívták és a résztvevő hallgatóságot is megvendégelték. Fejlődés A Romániai Magyar Dalosszövetség részéről Major László zenetanár vett részt a karvezetők tanácskozásán – tudtuk meg Simó Zsuzsa karnagytól. Bodurian János zeneszakos tanárral az általános észrevételek mellett, személyes kérésre, egyénileg is értékelték a karvezetőket, kórusokat. Nyilvánvaló és látványos a kórusok fejlődése – látszik a munka eredménye. Elhangzott, erős motivációt jelent a kórusok számára az egyházközségnek és papjának mint lelki vezetőnek a támogatása – legyen szó a templomi szolgálatról avagy vendégszereplésről. Kiemelték a pozitívumokat, és a javítani valókat is szóvá tették. Igény van a karvezetők közös képzésének megszervezése, hogy jobban segíthessék a kórusokat. A huszadik, jubileumi kórustalálkozó szervezését jövőre a székelyvarsági Szent Péter és Szent Pál apostolok védelmébe ajánlott egyházközség vállalta fel. Résztvevő énekkarok és karnagyok Szovátai kórust Kőszegi János, a nyikómalomfalvit Boldizsár Gáspár, a székelyszentléleki-bogárfalvi Ave Rosát Ambrus Ferenc, az udvarhelyi Kis Szent Teréz Plébánia Iubilate Deo Vegyeskarát Székely István, a parajdi kórust Mureşan Edit, a zeteváraljait Olti Attila, a lövéteit Tódor Lóránt, a székelyudvarhelyi Szent Miklós Plébánia Musica Sacra Kamarakórusát Rózsa Imre, a máréfalvi Con Spirito kórust Dávid Izabella, a béta-dobó-vágási kórust Jakab Szilveszter, a szentkeresztbányai Cantate Domino Vegyeskart Siklódi Sándor, a farkaslaki Zeng a magosság kórust Bakos Árpád, az oroszhegyi Mihály Deák Kórust Bíró Loránd, a korondit Katona Mózes, a zetelaki Boros Valér Kórust Jakócs Zoltán, a székelyvarságit Márkó Benedek, a szentegyházasfalvi Canticum Novum Kamarakórust Tamás István és a székelyudvarhelyi–szombatfalvi Szent György Plébánia Psallite Kamarakórusát Simó Zsuzsa vezényelte. Molnár Melinda / Székelyhon.ro 2017. november 15.Búcsú és könyvbemutatóA falunak a reformáció előtt Szent Márton volt a védőszentje. A település nevén kívül erre ma más nem nagyon emlékeztet. Többségben unitáriusok élnek itt, de jelentős a reformátusok és a baptisták lélekszáma is. Amikor a szentmise helyszínére igyekeztem – miután megérdeklődtem, hogy merre van az imaház –, a járókelők elmondták, hogy 16 állandó híve van a kis szórványgyülekezetnek, s egy magánházból kialakított kápolnában tartanak itt szentmisét minden harmadik vasárnapon. Nem sok a 16 lélek, de többen vegyes házasságban élnek, a családtagokkal ez a szám akár háromszorosára emelkedhet. Jelesebb alkalmakkor felduzzad a szentmisét hallgatók száma. Ilyen volt ez a mostani Szent Márton-búcsúnap is, hiszen a beszolgáló homoródkarácsonyfalvi lelkész, Both Dávid plébános mellett megjelent az ünnepi szolgálattétel alkalmából Gábos Zoltán málnásfürdői plébános – ő volt a főcelebráns –, valamint Tamás Huba főegyházmegyei ministránslelkész, aki korábban öt évig szolgált a két Homoród-mentén, illetve Mátyás Gábor atya Zeteváraljáról, valamint Kish Albert helyi református tiszteletes. A szentmisét követően közebédre várták az érdeklődőket, akik azért gyűltek össze a Zoltán Aladárról elnevezett kultúrotthonban, hogy találkozzanak a Tanulmányok Homoródszentmárton történetéhez című könyv szerzőivel: Pál János unitárius lelkésszel, aki történelem szakot is végezvén főleg a huszadik század vészterhes társadalmi fordulatainak szakavatott vizsgálója, Fehér János történész-művészettörténésszel, aki a Homoródok-mentén és Erdővidéken is több település múltját kutatta a honfoglalástól az újkorig terjedő évszázadokat felölelő dolgozataiban és Gyöngyössy János történeti grafikussal, aki az igényes és terjedelmes kiadvány illusztrátoraként került be abba a csapatba, amelyet tulajdonképpen ő verbuvált az újabban Abásfalván gyakran tartózkodó Csíky Gáborral közösen. A nyárádkarácsonyfalvi és folyfalvi Csíki nemzetségnek korábban nem volt kötődése a községhez. Csíky Gábor ma családjával együtt Magyarországon él, de néhány évvel ezelőtt Abásfalván ingatlant vásároltak, és így egyre többet tartózkodnak a környéken. A Gyöngyössy Jánossal folytatott baráti beszélgetések során jutottak el arra a szintre, hogy vállalta a kézirat-előkészítéshez és a nyomdai kivitelezéshez szükséges források összegyűjtését. Ez meg is történt, a Csíky-család és a Bethlen Gábor Alap támogatása tette lehetővé, hogy a piliscsabai Iosephinum Fejlesztéséért Alapítvány kiadói hátterével a mű megjelenjék. Fehér János levéltári kutatásai alapján megírhatta az általános történeti bevezető tanulmányt, majd miután megszerezte Huszka József ide vonatkozó rajzait és feljegyzéseit, egy másik dolgozatban a régi – 1888-ban lebontott – unitárius templom kutatásának teljes dokumentációját tette közzé. Ilyen szempontból forráskiadvány ez a könyv. Gyöngyössy Jánossal közösen elkészítették az unitárius templomvár építéstörténetét összegző tanulmányt is. Fehér János másik nagy itteni teljesítménye, hogy kimerítő tanulmányban foglalkozott Musnai Dakó György munkásságával, aki homoródalmási lelkészként több templom kazettás mennyezetének és karzatmellvédjének festésében jeleskedett, ismert munkája Énlakán maradt fenn, de Fehér János bebizonyította, hogy a korábbi homoródszentmártoni templomban is dolgozott az 1661-es tatárbetörést követő felújítás alkalmával. Pál János az egyházi és a közösségi életben – a politikai község kebelében – lezajlott változásokról szóló dolgozatában összegzi a 20. század elejétől az 1989-es rendszerváltozásig zajló eseményeket. Gidó Csaba történész kötetismertetőjében elmondta, hogy akár egy-két éven belül várhatók újabb munkák, hiszen mindhárom szakember tarsolyában rejlik felhalmozott tudás, s nyugodt szívvel rá lehetett volna írni, hogy a mostani könyv csak az első, a bevezetőkötet volt. Igazi nagy ívű tudományos munka ez, amelyek alapján – ha a forráskötetek elkészülnek – nyugodt lelkiismerettel elkészíthető egy rövidebb kivonata, egy hétköznapokban is haszonnal forgatható kismonográfia, amely hosszú időn át szolgálhatja majd mindazokat, akik látogatóként érkeznek, vagy helyiekként kívánják szinten tartani a Homoródszentmárton múltjához kapcsolható hiteles tudásukat. Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
